Vass Lajos emlékezete, különös tekintettel egyházzenei munkásságára

Szerteágazó, sokszínű munkálkodása minden formájában misszió volt. Tanúsíthatják ezt az énekkarok, amelyeknek vezető karnagya volt. Ezen énekkarok repertoárja, amelyben az oratórikus remekművektől századunk legjelentősebb kompozícióiig, Haydn Teremtés oratóriumától Kodály Zrínyi szózatáig az érték-orientált válogatás volt a jellemző. Zeneszerzői munkássága koncepciójában Kodályéhoz hasonlítható. Komponált gyermekoperát, készített furulyaiskolát a kicsinyeknek. Mathias Rex oratóriuma Mátyás király halálának 500. évfordulóján, 1990-ben hangzott el a diósgyőri várban és a budai Mátyás templomban. E monumentális darab lélektisztító, erősítő élményét a Mátyás templom történelmi miliőjében magam is átélhettem. Hosszan sorolhatnám a méreteit, tekintve két szélső műfajpólus között helyet foglaló történelmi tárgyú, máskor klasszikus költők verseire komponált vagy népzenei ihletésű, nem egyszer saját maga által gyűjtött anyagra készítette remekbe szabott kórusait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szánjunk most kiemelt figyelmet Vass Lajos egyházzenei tevékenységének! Az első, meghatározó, boldog gyermekévekre, a poroszlói élményekre ő maga később így emlékezik egy, a Reformátusok Lapjában megjelent interjújának részletével: „Karácsonykor érzékenyebbek, befogadóbbak vagyunk. Legalább ilyenkor próbáljunk meg közelebb kerülni egymáshoz. Gyermekkorom karácsonyain édesapám szokta elénekelni a Krisztus Urunknak áldott születésén kezdetű éneket, s én ilyenkor úgy éreztem, hogy a mi kis szeretett falusi házunk templommá változott... Már felnőtt fejjel döbbentemrá, hogy ott és akkor valóban csoda történt, még pedig olyan formán, amit Ady Endre így fogalmazott meg: Harang csendül, ének zendül, Messze zsong a hála ének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.”

Ezek és a hasonló élmények ihlették fiatalkori kóruskompozícióját, a Kis karácsonyi ének-et, amelyet később átdolgozott, véglegesített, és a következő dedikációval látott el: Berkesi Sándornak és az én régi, egyre kedvesebb Debreceni Kollégiumomnak.
Vass Lajos egyházzenei munkásságára meghatározóan hatott a Debreceni Református Kollégiumban eltöltött időszak: a Biblia, a Zsoltár és a puritán kálvinista életvitel. Idézem mindezekről vallomását:

„A Debreceni Református Kollégium szegényparaszt szüleim miatt nekem a legolcsóbb és egyedül elérhető tanulási lehetőséget jelentette. Ehhez az is hozzátartozott, hogy szülőfalum, Poroszló nyolcvan kilométerre volt Debrecentől, míg a többi tanítóképző sokkal távolabb esett... Csenki Imre kórusában mindennapi kenyerünk lett Palestrina, Lassus, Schütz, Liszt, Bartók és Kodály, az énekelt művek hatására a zeneszerző is felébredt bennem. Így az első kollégiumi évek a pályára találás mindent eldöntő fordulatát is jelentették. S minél messzebb vagyok ezektől az évektől, annál inkább érzem azt is, hogy a Kollégium volt és maradt egész életem legnagyobb bőséggel felruházó tanuló oskolája... A Kollégium sokoldalú emberré is nevelt. Én ugyanúgy szerettem a testnevelést, a sportversenyeket mint a zenét, a történelmet vagy a földrajzot. Mint legátusnak, meg kellett tanulni nagy közösséghez érthetően szólni, mint kántornak, sok ember énekét vezetni. De az ősi református hagyományok és életérzés azt sem zárták ki, hogy érzékenyen reagáljunk a falukutatók mozgalmára, a népi írók társadalmi változásokat sürgető hangjára. A Kollégium faláról ránk tekintő óriás elődök pedig mindennapi önvizsgálatra késztettek, és szorgalmas munkára serkentettek bennünket.”

A Zeneakadémián a középiskolai énektanári, karvezetői és zeneszerzés szakokat végezte el. A tanárok, akik a legnagyobb hatást tették rá, az egyházi zenének is kiemelkedő művelői voltak: Ádám Jenő, Harmat Artúr, Gárdonyi Zoltán, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos.

A Debreceni Kántus a hetvenes években kivirágzó kapcsolatba kerülhetett Vass Lajossal. Nagyszabású ünnepséggel készültünk 1976-ban a protestáns gályarab lelkipásztorok szabadulásának 300. évfordulójára. Az ünnepi művek elkészítésére Gárdonyi Zoltánt és Vass Lajost kérte fel az egyházkerület. Gárdonyi Mementó-ja mellett Vass Lajos a leghitelesebb szövegforrást – Otrokocsi Fóris Ferenc gályarab lelkész krónikáját – alapul véve komponálta meg a Furor bestiae (A fenevad dühöngése) című kantátáját. A narrátorra, vegyeskarra, orgonára írt mű tételei között felfedezhetjük azokat a genfi zsoltárokat, amelyeket a prédikátorok keserves útjuk során, majd szabadulásuk után énekeltek. A tételek feldolgozás-technikája demonstrálja a zeneszerző sokoldalú szakmai felkészültségét. Találhatunk köztük unisono, három és négyszólamú, orgonakíséretes és a cappella megfogalmazásokat, de Otrokocsi szövegleírásából kiemelt szabadon megkomponált tételeket is. Hadd idézzek két jellemző epizódot a krónikából, a narrátor szövegéből: „Mikor a gályarabság járma alá jutottunk, neveinket a soha meg nem szabaduló foglyok névsorába beírták. Egész rabságunk ideje alatt a legválogatottabb nyomorúságokban volt részünk.”

Majd a szabadulás után: „Bármennyire is csikorogtak a pokol kapui, és bármennyire szőtték alattomos terveiket, semmiképpen sem sikerült nekik megváltoztatni Istennek a mi szabadulásunkra kiszabott idejét.”

1988-ban a Debreceni Református Kollégium a 450 éves fennállását ünnepelte. Vass Lajos az ünnepi mű megírásakor, mint minden más esetben, hallatlan igényességgel választott szöveget, hogy az alkalmi kórusmű méltó üzenetet hordozhasson, maradandóan megfogalmazva ezzel az esemény mindenkor érvényes tanulságát. A Biblia adventi aktualitású, válogatott verseire készített „Kiáltó szó” nemcsak a kollégium hivatását jelöli ki, de testamentum ez iskoláinknak – benne első renden lelkész-képzésünknek, tanár-képzésünknek –, gyülekezeteinknek, kórusainknak, ifjúsági munkásainknak: „Vigasztaljátok népemet! Így szól Istenetek. A pusztában készítsétek az Úr útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek... Én kiáltó szó vagyok a pusztában!”

A mű megírására a zeneszerző később így emlékezik vissza: „1941-ben még ott izzott a levegőben a három évvel korábbi jubileum, az alapítás 400. évfordulójának ünnepi hangulata. Ebből az elektromosságból még nekünk is jutott, sőt máig is maradt valami. Amikor a 450. évfordulóra a Kántus új művet kért tőlem, nyomban ez a felemelő vibrálás folytatódott bennem. Ez segített a szövegválasztásban, ez igazgatta tollamat, amikor megszületett a Kiáltó szó. Köszönöm a kollégiumnak, hogy mindig kiáltó szó volt, s azt kívánom, hogy még sok-sok új kollégista sáfárkodása nyomán egyre több legyen a pusztában a honunkat, világunkat értelmes szóval is gyarapító ember.”

A budapesti Ráday Kollégium klasszikus értékű ajándékot kapott Vass Lajostól. A szoprán és tenor szólókra, vegyeskarra és szimfonikus zenekarra komponált nagyméretű Ráday kantáta a kollégium névadóját, egyszersmind a jeles énekszerzőt tiszteli meg, állítva neki maradandó emléket. A műben felcsendülnek a református énekeskönyvből jól ismert Ráday-dicséretek, mint a magyar protestáns zenei hagyomány gyöngyszemei, lélekkel teli imádságai: Meghódol lelkem Tenéked, nagy Felség; Ó, áldandó Szentháromság; Ó, irgalmas Isten. A szerző a kantátában több ízben bekapcsolja a gyülekezetet is a barokk passiók eredeti előadási gyakorlatának megfelelően a korál tételek közös éneklésével. Ha a darabnak csupán hangszeres, zenekari tételei hangzanának el, akkor is nyilvánvalóvá válna a XVIII. század domináns magyar zeneisége. Többen is személyes emlékeket őrzünk a műről és szerzőjéről. 1991-ben Debrecenben, a Nagytemplomban, a II. Magyar Református Világtalálkozó záró istentiszteletén Kodály Psalmus-a és Mendelssohn 42. zsoltára után a több kórusból szerveződő nagy vegyeskar együttesen a Ráday zenekar kíséretével adta elő a kompozíciót Vass Lajos vezényletével. Utóbb tudtuk meg, hogy akkor ő már beteg volt. Látva őt, s hallgatva a művet, ennek ellenére ugyanaz az erőtől duzzadó, optimizmust sugárzó, evangéliumi üzenetet hordozó lelki-szellemi élmény haszonélvezői lehettünk, mint oly sokszor, más előadása alkalmával.

Vass Lajos akkor is „prédikált”, ha nem konkrétan bibliai, zsoltár- vagy imádságszövegre készített vokális kompozíciót. Korábban a Csehszlovákiai Magyar Tanítók kórusának a komáromi Jókai Napokra írt és dedikált művet. A választott szöveg itt is márványba véshető, Jókai Mórnak a „Jövő század regényé”-ből való. Idézem a remény, a bizakodás hangját, Jókai Mór prófétai szavait, amelyre Vass Lajos a „Jövendölés” című kórusa befejező részét írta, s amely szavak ma aktuálisabbak, mint valaha: „Az ismeretek diadala lesz, ha majd az a halandó, aki azt mondja magáról, én vagyok az Isten, leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: Én vagyok az ember.”

A Debreceni Református Gimnázium három egykori diákja, Molnár Levente, Győri L. János, Veress Lajos 1984-ben irodalmi pályázatot írtak ki az ifjúság számára a Kőrösi Csoma Sándor évforduló alkalmából, amely a nagy utazó életét, munkásságát volt hivatva feldolgozni. A díjátadási ünnepségen hangzott el ősbemutatóként Vass Lajos új kórus-remeke, Magyari Lajos sepsiszentgyörgyi költő nagyszabású poémájának válogatott soraira: a „Kőrösi Csoma Sándor üzenete”. A kompozíció elején, közepén és végén, mint „tartópillérek”, Kőrösi Csoma latin nyelvű testámentuma hangzik felénk. Ezt a szövegrészt Kádár László egykori debreceni professzor találta meg Kőrösi Csoma szanszkrit szójegyzékében, mint kézi bejegyzést: „Materiam dedi. Formam habebit. Querite gloriam sit placet.” Kádár László magyar fordításában: „Anyagot én adtam, az eszmét ismeritek. Dicsőségünket kérlek keressétek.”

Kodály Zoltánnak élete végén volt egy meg nem valósult terve. Meg akarta zenésíteni Ady Endrének Az Isten harsonája című versét. „... Parancsa ez: mindenki éljen, Parancsa ez: mindenki örüljön.” Vass Lajos úgy tudta, hogy ezt a Mester neki, s a kórusának dedikálta volna.

Ő viszont hagyott ránk egy hasonló testamentumot, egy remekbe szabott kánont, amelynek szövegét is, dallamát is maga készítette. Hitvallás ez, evangéliumi üzenet, végrendelet a következő nemzedékeknek: „Örök Úr az Isten, őt imádd! Őrző Pásztorod el nem hágy: Szent Fiát küldé hozzánk, hogy lenne boldog az egész világ! Csak őt imádd, a szíved, lelked őneki szánd. Az örök Isten ajándéka mennyei vár. Csak őt imádd! Az Atya Isten kebelében örök élet vár!”