Próbáljuk a csodát védelmezni

Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy Vass Lajos bármelyik pályáját említjük, egy rendkívül nagyhatású, impulzív, különleges egyéniséggel állunk szemben. Én csak élete utolsó évében ismerhettem meg őt, mégis mondhatom, hogy szinte vérségi közelséget érezhettem és érzek ma is iránta.

1991-ben kerültem a Vasas Művészegyüttes Énekkarához, mint szólamvezető, másodkarnagy. Nagy kihívás volt számunkra, amikor először vezénylési feladatot adott, s rendkívül boldog voltam, amikor ez szerepelt a Néprajzi Múzeum plakátján: vezényel Vass Lajos és Somos Csaba.

A kórus, amit nevelt (de nevezzük inkább családnak, mert az jobban kifejezi ezt a sajátos közösséget), szempillantás alatt befogadott. Ritkán látni ilyen gyönyörű családfőt, aki anyanyelvi szinten beszél hetven különböző, az élet legkülönfélébb hivatású emberével, legyen az még kamasz vagy már nyugdíjas. Az őszinte szeretet, ami körülvett, szárnyakat adott, s szerettem volna viszonzásul minél többet adni magamból újonnan szerzett barátaimnak, mikor a kórus feje egyre gyöngébb és betegebb lett. Kórházi ágyán is nagy hittel és buzgalommal látott el instrukciókkal, már akkor éreztem az óriási felelősséget, amit kimondatlanul a vállamra helyezett. Halálának bejelentése után az óriási család döbbent csendben, fájdalommal siratta őt a próbán.

Mint ahogy a magzatnak meghatározó élmény az anyaméhben töltött idő, számomra szintén felejthetetlen marad a vele eltöltött egy év. Huszonkét évesen, negyedéves fi atal zeneakadémistaként sokszor sóhajtoztam a levegőbe: csak legalább egy kicsit többet tapasztalhattam volna Vass Lajosból!
Hatalmas repertoárt hagyott hátra, kezdetben szinte csak abból éltünk. Zrínyi szózata, Jézus és a kufárok vagy Szokolay Cantate Dominoja.

Az eltelt tizenöt év alatt próbáltuk a régi repertoárt újból és újból elővenni, különös tekintettel a magyar szerzők műveire. Majd sok eredeti nyelven énekelt kompozíció, s új kortársak jelentek meg a palettán. Háromszor volt minősítő hangversenyen az együttes (abból a középsőre Kabdebó Sándor készítette fel a Kórust). Mindhárom alkalommal a legmagasabb fokozatot kapta az énekkar: Hangversenykórus – Summa Cum Laude. Rendszeresen járunk a Magyar Rádió Kóruspódium című felvételére is, 1994-ben pedig felvettük Vass Lajos nevét.

Ugyanabban az évben felvételt nyertem a Zeneakadémia karmesterképzőjébe is, így több oratórikus álom is megvalósult abból, amit már Lajos bácsi is dédelgetett: Händel Messiása, Gluck Orfeója, Bizet Gyöngyhalászokja, Puccini Messa di Glóriája vagy Verdi és Faure Requiemje, Mozart Koronázási, illetve nagy cmoll miséje, Haydn Nelson miséje, Rossini Stabat Matere, Vivaldi Gloriája, Vajda Magnifi catja mind az elmúlt időszak termékei.

1998 és 2000 között Hornyák Tamás és Kabdebó Sándor vezették a kórust. Az 1999-es, 2000-res év egy újabb fontos állomás az együttes életében: Kabdebó karnagy úr különösen nagy figyelmet fordított a fi nom hangképzésre.

Kórusunk egy igazán jelentős éve 2003 is, fennállásunk 100. jubileuma. Erre az ünnepi évre különösen nagy erőket mozgósítottunk. CD lemezt készítettünk a magyar zeneszerzők műveiből, 100. évfordulónk záróeseményeként Orff Carmina Buranaját énekeltük a Pesti Vigadóban.
Kórusunk nélkülözhetetlen munkatársa már négy éve Bárd Judit, mint másodkarnagy aki kiválóan ismeri Vass Lajos életművét. Jelenleg éppen doktorandus szakdolgozatát írja ebben a témában.

2003 tavaszán nagy vegyeskarunkból, először spontán módon, később szervezetten, kamarakórus is alakult, ami immár négy éve Vassné dr. Kaposi Edit hozzájárulásával szintén Vass Lajos nevét viseli. Megalakulása után közvetlenül harmadik díjat szerzett a Pécsi Nemzetközi Kórusversenyen, 2004-ben I. díjat a görögországi Prevezai Nemzetközi Egyházzenei Versenyen, 2005-ben aranydiplomát a Budapesti Nemzetközi Versenyen, valamint részt vett az Eszterházi Nemzetközi Kórus-fesztiválon. 2006-ban II. díjat és egy különdíjat kapott az együttes a Budapesten megrendezett Magyar Kórusversenyen. 2007 nyarán pedig hazánk képviseletében – egyetlen kórusként – meghívást kapott az oroszországi Mordvin Autonóm Köztársaságban megrendezett I. Nemzetközi Finnugor Fesztiválra. Folytatván a Vass Lajos-i szellemiséget, kórusunkkal több ősbemutatót is vállaltunk, s továbbra is fő missziónk a kortárs magyar zene tolmácsolása.

Együtteseink élete, mondhatjuk, igen változatos és sűrű, hiszen a nagykórus továbbra is heti kétszer próbál, a kamaraegyüttes pedig egyszer, a hét egy harmadik napján.
Az elmúlt években arra törekedtünk, hogy a nagykórus és a kamaraegyüttes közösen rövid idő alatt is képes legyen új, ütőképes műsort elsajátítani és előadni. Így hangversenyeinket sokszor közösen rendezzük.

Hála fenntartónk hősies kiállásának és régi, új családtagjaink kitartásának, bár egyre nehezebben, de dacolunk a kultúrát pusztító világgal, s próbáljuk azt a csodát védelmezni, amit szeretett Vass Lajosunk elültetett. Együttesünk s én magam is a legnagyobb szeretettel és tisztelettel emlékezünk rá.
Köszönöm szépen!