„Még halljuk hangját, érezzük sugárzó szeretetét...”

Népzenei Konferencia és Emlékező Műsor Vass Lajos születésének 80. évfordulójára

Cserőháti Kovács István rajza Kodály Zoltán halálának negyvenedik, Vass Lajos születésének nyolcvanadik és halálának tizenötödik évfordulója alkalmából a Vasas Szakszervezeti Szövetség és a Vass Lajos Népzenei Szövetség Népzenei Konferenciát és Emlékező Műsort rendezett 2007. április 14-én, a Vasas Szakszervezeti Szövetség dísztermében. Az egész napos rendezvényen egykori iskolatársak, munkatársak, tanítványok, barátok, tisztelők, családtagok idézték fel Vass Lajos emlékét, életének eseményeit, méltatták munkásságát. Az ünnepségen részt vettek Vass Lajos szülőfalujának küldöttei, a nevét viselő intézmények, kórusok, civil szervezetek képviselői, az 1969-70-es tévévetélkedő helyezettjei, Budai Ilona népdalénekes, Simon Józsefné, a Népművészet Mestere, Holecz Istvánné, a Népművészet Mestere, dr. Halmos Béla.

A konferenciát Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, az ünnepség fővédnöke nyitotta meg. Beszédében felvázolta a nagyra becsült zeneszerző, karnagy, népművelő, népzenekutató és nem utolsó sorban az egész magyar nép által rajongásig szeretett médiaszereplő életútját.

Vass Lajos 1927. április 5-én született a Heves megyei Poroszlón. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, a Debreceni Református Tanítóképző növendékeként megnyert egy ifj úsági zeneszerzői pályázatot. 1946-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerző és karnagy szakon folytatta tanulmányait. A Honvéd Férfi kar karnagyaként 1949-től dolgozott, majd 1953-ban a kórus vezetője lett.

1956 szeptemberében három hónapos kínai előadókörútra indult együttesével. A forradalom leverése után, csak decemberben térhettek haza Moszkván át. Azt a parancsot kapták, hogy adjanak hangversenyt a szovjet fővárosban. Az énekkar tagjai és Vass Lajos ezt a parancsot megtagadták. 1957 elején valamennyiüket elbocsátották, Vass Lajost lefokozták. Kodály Zoltán és más neves személyiségek közbenjárására a kórus Állami Férfi kar néven tovább működhetett, s a vezetője is Vass Lajos maradt. 1958-ban a kórust ismét a Honvédség vette át, Vass Lajost azonban nem fogadta vissza a hadsereg. Csak 1990 után rehabilitálták, s mindössze egy alkalommal vezényelhette a kórust, de visszakapta rendfokozatát.

1960 és 1964 között a Ganz-MÁVAG „Acélhang” férfi kar karnagya lett, 1965-től haláláig a Vasas Központi Művészegyüttes vegyeskarának, 1975-től a Szimfonikus Zenekarának is vezető karnagyaként tevékenykedett. 1964-től haláláig a csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vendégkarnagya volt.
Alkotott oratóriumokat, kantátákat, gyermekoperákat, mesejátékok, színpadi művek kísérőzenéit és kórusművek sokaságát

Országosan ismertté a Magyar Televízió 1969-70-ben megrendezett Röpülj Páva vetélkedője tette, ahol szervezőként, műsorvezető- riporterként dalra fakasztotta az egész országot. A műsor nyomán épdalkörök százai alakultak, s énekelnek ma is országszerte és a határainkon túl. 1992-ben bekövetkezett halála után intézmények sora vette fel a nevét:

1992-ben bekövetkezett halála után intézmények sora vette fel a nevét:

A megnyitót követően személyes hangú megemlékezések és tudományos igényű, elemző összefoglalók sora váltogatta egymást. Ahogy teltek az órák, teljes gazdagságában kibontakozott a hallgatóság számára egy, a hazáját, nemzetét, népe kultúráját szerető, féltő, ezekért áldozatos életének minden percében cselekvő, kivételes egyéniség arcképe.

Kóka Rozália

forrás: folkMAGazin 2007/3.
grafika: Cserőháti Kovács István

Köszönjük Berán István úrnak és a kiadónak, hogy a cikk weblapunkon történő közzétételéhez hozzájárultak.

Kezdőoldal  »  Névadónk  »  További cikkek, írások  »  „Még halljuk hangját, érezzük sugárzó szeretetét...”