Emlékeim Vass Lajosról

Április 5-én lett volna 80 éves, és immár hosszú, hosszú évek múltak azóta, hogy elment. És elment közben az a csodálatos társ, feleség asszony, aki segítette őt munkájában, és ez kölcsönös volt, hiszen nemcsak feleség volt a drága emlékű dr. Kaposi Edit, hanem szakmailag is értő tudós, munkatárs. Az öt évvel ezelőtti emlékező ünnepségen, még Edit asszony is itt ült közöttünk, és féltő szeretettel figyelte a Vass Lajos által fémjelzett népzenei szövetség munkáját.
Csak emlékeztetőül szeretném elmondani, mi mindennel foglalkozott Vass Lajos, e nagyszerű ember: zeneszerző, karnagy, népdalgyűjtő, zenepedagógus és a szó legnemesebb értelmében népművelő volt.

De most engedjék meg, hogy elmondjam életemnek azt a szakaszát, amelyben olyan szerencsés lehettem, hogy igen gyakran dolgozhattam együtt Vass Lajossal. Legelőször én is, mint mindenki, a Röpülj páva televíziós sorozatban „találkoztam” vele, noha, mint zeneszerző, és mint a gyerekekkel is törődő zeneszerző ismertem már alkotásait.

Komárom megyében működtem, mint magyar-énekzene szakos tanár, és mint lelkes népdalgyűjtő, hiszen már első diplomámat is e területről, nevezetesen környezetem népdalaiból, népszokásaiból írtam. Egyszer egy kedves levelet kaptam Vass Lajostól, hogy a közelünkben lakik egy bizonyos Szomjas Laci bácsi, aki mozgásában korlátozottan élt, s ezért ki kellene hozzá menni és összegyűjteni dalait. Én ezt meg is tettem, több, mint 300 dalt énekelt Laci bácsi. Mint fiatal pedagógus, nagyon megtisztelő volt a számomra, hogy Vass Lajos kért fel egy munkára, sőt annyira megbízott bennem, hogy a válogatást – mármint a népdalok értékét illetően – is végezzem el. Hát, így kezdődött! A továbbiakban, megyénkben is megalakult a KÓTA, amelynek születésénél ugyancsak ő bábáskodott. Minden év decemberében tartottunk egy megyei pávaköri találkozót, ahová természetesen meghívtuk őt, ő örömmel vállalta a konferálást, és az összejövetelek végén, a szakmai tanácsadást. Előfordult, hogy a környék lakodalmas szokásaiból állítottunk össze műsort. A hitelesség kedvéért meghívtunk három idős házaspárt, akiknek abban az időben volt az 50 éves házassági évfordulójuk. Természetesen, ehhez násznagyok is szükségeltettek, ki más lett volna az egyik, mint Vass Lajos. Olyan alkalom nem volt, amelyre nem lehetett őt meghívni. Ha ideje engedte, minden feladatot vállalt.
Közben a gyermekcsoportok is lehetőséget kaptak a szereplésekre. Több alkalommal volt rendezvényeinken, vagy éppen utazott velünk, ha útnak indultunk műsorainkkal. A legnagyobb tudással, és a legnagyobb szakmai alázattal végezte munkáját.

A legszebb emlékeim között tartom számon azt az időt, nevezetesen 1971, október 5-ét, amikor a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya „Nótafa-iskola”" címmel, pályázatot hirdetett. Már a felhívásból kitűnik Vass Lajos népzenei nevelőmunkája, gyermekszeretete, igényessége. Szabad legyen egy rövid idézetet felolvasni belőle: Célja „a gyerekek népdalkincsének bővítése, az együtténeklés, játszás örömének megismertetése. Az adásokon keresztül nagy családot, sőt tábort szeretnénk kialakítani. Ennek nyilvántartott tagja lesz minden gyermek, aki majd helyes megfejtést küld be, bizonyos számú népdalt ismer stb. De legértékesebb tagjai azok lesznek, akik, akik maguk is jegyeztek le dalt népdalénekesektől.” Tehát az egésznek a lényege az volt, hogy a gyerekek minden településen, persze, inkább a falvakban, gyűjtsenek népdalokat, s azt küldjék be a rádióba. Hihetetlenül nagy sikere volt a műsornak. A tömérdek gyönyörű népdal megtanításán kívül, kontaktusok, barátságok alakultak ki. Megindult az érdeklődés egymás munkája iránt. A felnőttek pávaköri mozgalmához hasonlóan, pezsgésnek indult a népzenei élet a gyermekek, az iskolások körében is. Felbecsülhetetlen volt ennek a mozgalomnak az eredménye, értéke.

Vass Lajosnak mindenre volt ideje. Ellenőrizte a lejegyzéseket, bíztatta a gyerekeket, a pedagógusokat, kijárt a helyszínre, mert a rádió számos vidéki felvételt is készített ekkor. Jellemző, hogy az időpontokat, néhány korrekciót személyesen kért és közölt, mert neki erre is volt ideje. Őrzöm az ide vonatkozó leveleket (másolatokat persze, mert az eredetit Edit asszonynak adtam át), amelyben pl. így ír: „nagyon szépen köszönöm a gyerkek legutóbbi gazdag anyagát. Ezt a dalt visszaküldöm, mert lejegyzési hibát vélek benne felfedezni. Kérem, legyen szíves ellenőrizni... Ha valóban úgy van, ahogy lejegyezték, akkor romlással állunk szemben, ez, meg ez gyönyörű, értékes variáns stb.” A beérkezett dalokkal kapcsolatosan a Tudományos Akadémián is utána nézett, hogy pl. az adott faluban mikor, mit gyűjtött Kodály. Egyszóval mindenre odafigyelt, és mindennel, mindenkivel törődött, s bíztatott a további munkára.

Ha már az idézeteknél tartunk, engedjék meg nekem, hogy egy korabeli újságot citáljak, l973 október l7-éről. „Nagy volt az izgalom a neszmélyi általános iskolában. Tíz órakor megérkezett az iskola központi épülete elé a rádió mikrobusza a stábbal és Vass Lajos zeneszerzővel, akit a Röpülj Páva mozgalomból az egész ország ismer. Az iskolában gyűltek össze azok az idős nénik és bácsik is akiktől a neszmélyi gyerekek a régi gyönyörű dalokat, gyermekjátékokat tanulták... A felvétel előtt még egy kiválasztó próba: Vass Lajos meghallgatja a gyerekeket, a nótafákat, s összeáll a 20 perces adás programja, majd jelt ad a felvételre.”

Igen tisztelt ünneplő közönség! Én úgy gondoltam, hogy a legméltóbban akkor emlékezhetünk e csodálatos emberre, ha meghallgatjuk a hangját, de ezúttal nem csupán a hangjában gyönyörködhetünk, hanem e rádiófelvételben belekóstolhatunk mindabba a sokoldalúságba, amelyről a korábbiakban beszéltem. Halljuk hát, a polihisztort, a zenepedagógust, a népdalgyűjtőt, a rendszerező tudóst, és végül, de nem utolsó sorban Vass Lajost, az embert.

Köszönöm, hogy meghallgattak.