„A lélek a dal szárnyán él tovább, tudjuk, hogy találkozunk!”
Családja, barátai, ismerősei, csoportjai és a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnöksége, vezetősége, tagjai körében kísértük utolsó útjára elnökhelyettesünket
Horváthné Bakos Ilonát szülővárásában, Ajkán.
Gyászmiséje, temetése, hozzá méltóan zajlott. A Szövetség nevében dr. Gerzanics Magdolna búcsúszavait Farkas Katalin tolmácsolta, énekekkel a vezetőség tagjai,
majd citerajátékával Széles András búcsúzott Icától.
A búcsú szavai:
Búcsú Horváthné Bakos Ilonától, a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökhelyettesétől:
„Van öröm, mely soha nem apad,
S az az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod,
Adj jó szót, vigaszt, s ha van falatot.
Derűt, tudást vagy békülő kezet,
Mindez tied! Add másnak - nézheted,
Hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
Meggazdagítva lelked asztalát.”
(Szabó Magda: Pilátus)
Szomorú, megtört szívvel jöttünk ma össze, hogy elbúcsúzzunk Horváthné Bakos Ilonától, mindannyiunk Ilonájától. Még nem fogtuk föl, mi történt, de meg kell békülnünk, amit a sors mért kedves társunkra, s távozásával mindannyiunkra.
Icuska pályáját óvónőként kezdte, hogy a kisgyermekekbe oltsa szíve szeretetén kívül, a magyar népdalok ismeretét, áldott örökségünket.
Gyönyörű hangjával dolgozott, de csakhamar a citerának is remek megszólaltatója lett. Mindezt továbbadta, egész életében.
Amikor kusza körülmények között a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökhelyettese lett, minden gondolatával, tettével a népzenéért és a népzenét szeretők, művelők érdekében dolgozott.
Horváthné Bakos Ilona egy volt, Egy, megismételhetetlen.
Nem szeretnék közhelyeket használni, de másként nem tudom kifejezni azt a szeretetet, gondoskodást, amelyet ő adott nekünk munkájával, helytállásával, különleges képességeivel.
Ebben persze, mindig mellette volt a munkatársakon kívül, nagyszerű párja, a kedves Tamás, akit olyan veszteség ért, amit szavakkal kifejezni nem lehet.
Szeretteink elhagyják a világot, de szívünkben örökké élnek. Akit szeretünk, életünk része marad mindörökre, része annak, ahogyan a világot látjuk,
ahogyan élünk. A szeretet örökre megmarad, csupán más alakot ölt.
Nem láthatjuk már mosolyod, nem hallhatjuk szép hangodat, de amikor mindez elhomályosul, akkor kezdődik valami más: az EMLÉKEZET, az nyújt vigaszt, enyhíti szívünk fájdalmát.
Drága Ica! Engedd meg, hogy az utolsó Hozzád szóló üzenetben megköszönjük Neked azt a sok szépet, jót, amellyel megajándékoztál bennünket.
Úgy érzem, a legteljesebb mértékben illenek Rád Szabó Magda szavai: „add másoknak magadat!” Te mindig ezt tetted. Hiányozni fogsz mindenkinek, szinte,
el sem tudjuk képzelni, hogy mi lesz, hogyan tovább?
Ismét nagy írónk - Szabó Magda - szavait kell idéznem, hogy a jelenlévőkhöz forduljak:
„Ne gyászolj... Felejtsd el Őt addig a határig, amíg nem zavar a rá való emlékezés. Egészen ne. Az fájna. De legyen Ő valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, amire jólesik gondolni. ...
Ne úgy jusson eszedbe, hogy belerándulsz a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodsz,”
...mert Ő volt, Ő örökre belevéste magát az életedbe, hogy szép példájával neked is segítsen.
Dr. Gerzanics Magdolna
a Vass Lajos Népzenei Szövetség
tiszteletbeli szakmai vezetője
A búcsú szavait Farkas Katalin így zárta:
„Csitt te, csitt te bús madár odakint az éjben!
Most már az Isten muzsikál ily halálos szépen.”
Isten Veled!
