Szentes város üdülőközpontja ad helyet immár csaknem 20 éve a Vass Lajos Népzenei Szövetség nyári, népzenei táborának. Hogy milyen ez a hely? Talán nem vádolnak elfogultsággal, ha azt mondom, a világ egyik legszebb helye. Megihleti azt is, aki nem fogékony a szépre, a művészetre, hát még aki elkötelezettje valamely ágban, a magasabb rendű tevékenységnek.
Ebben az esztendőben is összejöttek a csoportvezetők és érdeklődők, július 2-a és 8-a között. Nagy öröm és ajándék, hogy egyre több – a vezetőkön kívül –, az ifjúsági résztvevő.
Természetesen, ez a zenei feladatok mellett, egyéb nevelési közösségi, beilleszkedési foglalkoztatást is jelent a tábor vezetőinek.
Éppen ezért a gyermekek és az egészen ifjak számára, egy nappal korábban kezdődött az összejövetel, hiszen meg kellett tanulniuk, hogyan kell
egy faházat, szálláshelyet rendbe tenni, és a rendet a későbbiekben is megtartani, az egyéb zenei feladatok mellett.
De hát azért a szórakozás is biztosított volt, egyszer egy nagy fagylaltozásra, sőt fürdőzésre is sor került. De aztán a többi idő percre, beosztva, igazi nagy munkával telt el.
Egyszerűen nem is értem, hogy lehet e néhány nap alatt kezdő, haladó és felső fokot elérő citerásokat ennyi mindenre megtanítani.
Itt már nincs korhatár, hiszen a többszörös nagymama beáll az első osztályos kisgyermek mellé, hogy részt vegyen a kezdő hangszeresek munkájában.
Minden nap volt közös éneklés, amelyen az összes táborlakónak részt kellett venni, volt külön szólisták továbbképzése, és nem utolsósorban a
tájegységek alapos megismerése, dalcsokrok összeállításának metódusa stb. Mindez az idén kijelölt központi téma gyakorlása, és alapos
elsajátítása mellett.
Ebben az esztendőben lett volna 85 éves, a mindannyiunk által szeretett dr. Olsvai Imre.
Az általa gyűjtött Tolna, Baranya, Zala és Somogyi gyűjtésekből tanultak csokrokat a hallgatók.
Persze, mindemellett elhangzott az éltéről is egy előadás, amelyben – néha felidézve az ő utánozhatatlan humorát – a külföldi helyeken történt
gyűjtéseiről is szó esett. Hát hogyne meséltünk volna erről is, mikor annyiszor volt szerencsénk hallgatni őt. Persze, arról is kaptak
tájékoztatót a jelenlévők, hogy több, mint 7.000 dallam őrzi az MTA Zenetudományi Intézetében felülmúlhatatlan gyűjtőmunkáját, nem beszélve
az írásos alkotásairól, tanulmányairól zeneszerzői sikereiről vagy pl., mint a Magyar Népzenei Tára azon kötetei, amelyet Bartók és
Kodály gyűjtéseiből rendezett sajtó alá, Járdányi Pállal.
Sokoldalúságának eredményei felsorolhatatlanok, és nem csoda, ha a Vass Lajos Népzenei Szövetség örökös tiszteletbeli elnökeként, zsűrizései
alkalmával, mindenki a szívébe zárta, s a legszebb emlékei között őrzi. Persze, ez a népzenei hét is „csak” ízelítőként szolgált munkáinak
megismeréséhez. Mégis, a gála műsor, ahol az egész hétről számot kellett adni a csoportoknak az elért eredményekről, csodálatosan gazdag tanításról, tanulásról és emlékezésről tanúskodott.
Az utolsó közös este volt a zenei tábor befejező aktusa, amikor minden csoport, és az egész közösség bemutathatta tudását, mivel, mennyivel gyarapította ismereteit, amit azután otthoni társainál is kamatoztathat.
A zenei bemutatkozások után, igen kedves és humoros vidám műsor következett, amelyben a sorsolással összekerült csoportok „versenyére” került
sor. Bemutathatták csatakiáltásukat, amelybe két zenei műszót kellett beilleszteni és egy indulót, ami tábori életük élményeiről szólt.
No, persze, ez is énekelve, valamely népdaltól „kölcsönözve” a dallamot. Ötletesek voltak a címerek is, a kis társaságok szimbólumaként.
Minden évben igen komoly előkészítő munka előzi meg a zenei tábort, nem beszélve a tényleges tábori napokról. Horváthné Bakos Ilona elnökhelyettes
munkájáról már többször írtunk, tevékenysége felbecsülhetetlen, az egész Vass Lajos Szövetség fennállásának, megmaradásának ügyében.
De joggal támaszkodhatott Farkas Márta, a másik elnökhelyettes állandó tevékenységére. A szaktanárok Juhász Erika, a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa,
Tanai Erzsébet, Koczka Andrea, Szecsődy Rita népzene-tanárok és nem felejtkezhetünk meg Lippert Ferencné, Anasztáziáról sem, aki a szebbnél-szebb kézműves csodákra tanította a kis és nagy táborlakókat.
A táncfeladatokhoz (tánctípusok ismerete) és a gála utáni vigassághoz, mint mindig, a Gyensdiási Négyes (Pék András, Pékné Orbán Júlia Ilona, Horváth Sebestyénné Zsuzsa és Bognár Ystván) szolgáltatták a muzsikát.
Ők egyébként nemcsak a jó hangulatot biztosítják, hanem állandó szponzorai a népzenei tábornak.
Kiss Tibor, az üdülő vezetője, mindent megtesz a résztvevők érdekében, de a személyzet tagjairól is csak a legnagyobb tisztelet hangján lehet szólni. Az étkezési csodák már csak a habot jelentették a tortán, hogy egy ilyen igazi közhellyel éljek.
A sokévi nehéz, de gyönyörű munka megteszi a hatást, hiszen évről, évre nívósabb műsorokkal találkozunk a versenyek során.
Dr. Gerzanics Magdolna
A Vass Lajos Népzenei Szövetség
szakmai vezetője