Ha megszólal az induló
...„Okuljunk múltunk hibáiból, ne essünk újra a pusztítás bűnébe. Ne legyen ember az embernek farkasa! Hogy elkerüljük, és soha ne lépjünk olyan útra, mely csak akkor járható és úgy, ha életeket, értékeket, eszméket kell kioltani érte!”... (Bognár Ystván; Ajánlás)
Régóta adós vagyok már a Gyenesdiási Négyesnek, remek katonadalaik megjelentetéséért, az ötletért, a rengeteg munkáért.
De az ő fáradhatatlan munkásságuk nem jelent újdonságot a népzene, népdal területén, vagy akár a közösségépítő, segítő szeretetük
ismeretében. Pék András és Pékné Orbán Júlia neve mindig megjelenik, ha valahol lehetőség adódik arra, hogy megmentsék a múltat, emlékezzenek és emlékeztessenek.
Ám, ez a három – egységet alkotó – CD, nemcsak róluk szól, mert ez egy szép összefogás eredménye, amely az első és a második világháború
szülte hangulat, szomorúság és vidámság, a haza iránti hűség nehéz pillanatait őrzi. Összefogás, ami a szó legszorosabb értelmében vett anyagi
és szellemi támogatást jelenti, mind a különböző intézmények, mind pedig a családtagok részéről. Nem beszélve az énekesek fáradságot munkájáról.
100+2 katonadal, ilyen még nem volt nálunk egy kiadásban. A katona- és bordalok igen ingoványos talajon élnek, mert bizony
előfordul, hogy az igazgyöngyök közé hamisak kerülnek, azaz gyakori a műdalok megjelenése.
Persze, ezeknek a világa is egy érdekes, kutatandó terület, mert, sokan, sokáig énekelték, műsorok színesítésére, alkalmakra ma is éneklik,
közben orális költészetté válva, aktualizálódnak, alakulnak, változnak.
Az összeállítás nagy erénye, hogy felöleli a történelmi Magyarország, szinte minden tájegységét, így áttekinthetjük a különböző vidékek katonadalait, illetve a variánsok sokaságát, érdekességét.
A legtöbb esetben, főleg az első lemeznél, csárdásról beszélhetünk, ami a 19. század első felében, a verbunkos lassú és friss részéből alakult
ki, így természetesen, a menetelésre is alkalmas volt. (Maga a csárdás, az idegen eredetű táncok kiszorítását kívánta elérni.)
Mindez a későbbiekben – a tartalom, a háború előre haladása, illetve a fogollyá válás folyamán változik –, egy-egy érzés, ahol már nincs
helye a csárdásnak vagy kevésbé, ahol egy-egy idegen dallamra húzzák rá a szöveget, sőt, a szöveg is igénytelenné válhat.
Ám jelen esetben a válogatás alapos volt, ritkán találunk ilyen típusú katonadalt, a 100+2 ének között.
A katonaélet kronológiájának megfelelően, az első lemez címe: „Angyalom, elvisznek katonának...”, alcím: Sorozás, bevonulás.
A második a „Katona vagyok én, ország őrezője...”, alcíme pedig: Katonaélet, harcok a fronton.
A harmadikon „...A férfiak mind elmentek régen...”, alcímként: Háború vége, leszerelés megjelölést találjuk.
A lemezek megjelenése, rendkívül igényes, archaikus képek felhasználásával készült, ennek megfelelően a borító is. Fel-felvillan
egy-egy „Tábori postai levelezőlap”, mint értesítés a frontvonalból, képek a katonákról, harci eszközök, de a féltve, dugdosva
őrzött hegedű és egyéb hangszer is.
A kiadvány legfőbb forrása, Bognár Ystván nagyapjától és édesapjától maradt daloskönyv, amely nagy utat bejárva maradt örökségül az unokára,
kötelezve őt a közreadásra. Szerencsére, olyan társak segítségével készült el ez a szép kiadvány, mint a Gyenesdiási Négyes, Gyenesdiási Dalárda,
Kovács Péter és Ágnes, a Harangláb Zenekar, a Csíkszenttamási Harangláb Dalárda, vitéz Bognár István (felvételről), a Mádéfalvai Dalkör,
Ványolós András, a szövegeket Pék András és Bognár Ystván mondta el.
A kiadvány szerkesztője és a grafika tervezője: Tenczné Tóth Krisztina
Szakmai munka és a szövegszerkesztés: Pékné Orbán Julianna Ilona J-A Kerámiaház, Gyenesdiás
Hangfelvételek:
Kaszap István, Euromédia Stúdió, Sümeg 2014.12 – 2016.01.02.
Gergely Mátyás és Szakál Anita GM stúdió, Csíksomlyó 2015.09.09 és 10.
Nyomdai kivitelező: Ziegler Nyomda Keszthely
Dr. Gerzanics Magdolna
www.gerzanics.hu
A Vass Lajos Népzenei Szövetség szakmai elnöke