A zeneszerző, karnagy, népdalgyűjtő, s – főleg – az ország megénekeltetője, Vass Lajos súlyos betegen, egy találkozás alkalmával, Kóka Rozáliát
kérte meg, hogy népzenei hagyományainak egy részét kezelje, s kezdjen vele, amit jónak lát.
1995-ben, Kóka Rozália, a mesegyűjtő és -mesemondó, a bukovinai hagyományok ismert őrzője, hirdetője és írója, elhatározta, hogy létrehoz
egy szövetséget, amelyet az – akkor már elhunyt –, nagy mesterről fog elnevezni. Így jött létre a Vass Lajos Népzenei Szövetség.
Célkitűzése az volt, hogy lehetőséget biztosítson a népdalt, népzenét szerető csoportoknak, szólistáknak a szereplésekre, találkozásokra.
Ez meg is történt, nem csupán „itthon”, hanem határainkon túl is énekeltek a magyarok, s egy-egy összejövetelre örömmel jöttek, még akkor is,
ha ez nem kis fáradságba, illetve költségbe került nekik. Beindította a nyári népzenei táborokat, amely pl. Szigligeten, az
ország – megkísérlem, a világ – egyik legszebb helyén volt, és van a mai napig is.
2000-ben az Erkel Színház adott otthont mintegy 2.000 főből álló rendezvénynek, amely méltó lezárása volt a megalakulásnak, és az öt év sikereinek.
Azután különböző gáncsoskodások, féltékenykedések folytán, Kóka Rozália megvált az általa alapított szövetségtől, ezt követően, nagyon nehéz időszakot kellett túlélni. Ezt nem kívánom részletezni, hiszen most 20 évesek vagyunk, s próbáljuk meg a szépet őrizni, és a mai napok nehézségeit leküzdeni.
Kétéves időtartamú ciklusaink vannak, amelyekből az elsőben zajlanak az elő-, a második évben pedig a középdöntők. Mindezt a második év
novemberében, a 6-a utáni hétvégén (névadónk halálának az évfordulója), a Vass Lajos Népzenei Szövetség Kárpát-medencei Döntője zárja,
ahol ugyancsak három fokozat valamelyikét lehet elérni.
A versenyek után minden alkalommal tanácsot adnak a szakemberek a résztvevőknek, de ezen kívül az év folyamán, – különböző befogadó helyeken –,
folyamatosan továbbképzéseket tartunk mind a dalosoknak, mind a hangszeres népzenészeknek.
Számos kiadványunk jelent meg az utóbbi évek folyamán, ezekben tanácsot, mintát kaphatnak a dalcsokrok összeállításához, de segítséget találnak
a színpadi elhelyezkedés, megjelenés, viselet tekintetében is. A versenyek alkalmával, egyéb népzenei kiadványokhoz is hozzájuthatnak tagjaink,
de ízléses ruhakiállítással, és vásárlási lehetőséggel is gazdagítjuk az összejöveteleket, a műfajnak megfelelően. Az elért eredményeket hanggal
és képpel rögzítjük, amelyből időnként kiállítást rendezünk, hogy az újonnan bekapcsolódók is megismerjék a Szövetség munkáját. De ez arra is jó,
hogy visszanézhető legyen egy-egy esetlegesen kérdéses műsor vagy műsorszám.
Számtalan alkalommal hívják fel telefonon szakembereinket, hogy valamely problémájuk megoldásában kérjék ki véleményüket. Tehát őszinte, jó
légkörben dolgozhatunk, a legszebb összefogással. Ám, a közelmúltban súlyos veszteség érte Szövetségünket, mert elveszítettük dr. Olsvai Imrét,
szakmai elnökünket és Nagy Lászlót, az egyik elnökhelyettesünket.
Nagy gondot jelent az anyagi nehézségek leküzdése, hiszen 3 éve nem kaptunk működési költséget. Szakembereink ingyen vagy időnként, csak nagyon
szimbolikus összegért dolgoznak.
Feltétlenül írnom kell – minden „tilalom” ellenére, Horváthné Bakos Ilonáról, az egyik elnökhelyettesünkről, másként nem lehet róla beszélni,
mint a legnagyobb szeretettel és tisztelettel, mert ő a Szövetség lelke. Minden nehézséget leküzd, pénzhiányt, program összeállítást,
helyszínkeresést, kapcsolattartást a határainkon kívüliekkel, utazásokat, utaztatásokat stb. A legnagyobb alázattal szerénységgel és tudással
végzi munkáját, hosszú évek óta, teljesen önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül...
Most azonban, csak örülni szabad ennek a szép évfordulónak. A legjobbak bemutatkozásában gyönyörködhettünk, csoportok, szólisták mutatták meg,
milyen kincseket jelent a magyar népzene, és milyen érték, hogy több ezren lehetünk őrzői e nagyszerű örökségnek. Budaörs nagylelkűségének
köszönhetően, a szép Jókai Mór Művelődési Központban volt a műsor, a kedves Piros Rózsa Dalkör remek háziasszonyi közreműködésével.
A Vass Lajos Népzenei Szövetséget megtisztelte, – mint fővédnök – az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Közösségi Művelődési és Művészeti Főosztály
vezetője; Szedlacsek Emília, aki szívből és szívhez szólóan beszélt a népzenéről, annak ápolásáról, továbbviteléről.
Szép kezdete volt a napnak Vass József megnyitója után Juhász Erika és Koczka Andrea (művésztanár és volt tanítvány) énekes- kobzos kettőse.
A Szövetség vezetőségének zenészeit Széles András citeraművész képviselte, óriási sikerrel. Nagy örömünk volt Nemes István vezetőségi tagunk,
mindig meglepetést jelentő versmondásában. A Szövetség első 5 évéről Kóka Rozália, a folytatásról jómagam, a jövőről pedig szakmai elnöktársam, dr. Joób Árpád beszélt.
Farkas Katalintól már megszoktuk a szép, nyugodt és színvonalas műsorközlést. A feladat új volt Farkas Mártának, mint az elhunyt, Nagy László
helyett megválasztott másik elnökhelyettesnek, de nagyszerűen állta a sarat.
A nap egyik fénypontja volt, hogy a Szövetség újonnan alapítva, első ízben adhatott ki „Vass Lajos Emlékplakett”-et (Dr. Domonkos Béla szobrászművész
alkotása), Mónus Ferencnének, Kecskemétről és Szabó Lászlónak, Nyíregyházáról; „...elismerés a néphagyományok ápolásáért, a népzene területén
végzett, több évtizeden át tartó elhivatott szerepvállalásért, kimagasló tevékenységéért.”
Méltatlan lenne kiragadni a fellépőkből néhányat, hiszen mindenki a legjobbak közül hozta a legjobbat, a legszebbet. Mégis – név nélkül –, hagy
mondjam el, hogy a Felvidék (Zoboralja), Délvidék, Erdély, Kárpátalja megszólalásában is gyönyörködhettünk mindannyian, természetesen, nem
kisebbítve a honi dalosainkat, zenészeinket sem.
Dr. Gerzanics Magdolna
a Vass Lajos Népzenei Szövetség szakmai elnöke
www.gerzanics.hu