Idén lenne dr. Barsi Ernő 95 éves
„…Egy község népzenei hagyományainak szempontjából
döntő jelentősége van azoknak az alkalmaknak, melyeken megszólal a dal.
Ha nincs dalolási alkalom, megszűnik a népdal,
mert a már tudott népdal is elkopik, feledésbe merül
közösségi éneklés nélkül.…”
(Dr. Barsi Ernő: Megérett, megérett Écs hegyén a szőlő c. daloskönyvből)
A Népdalkör pünkösdvasárnap tartotta hagyományos Népzenei Találkozóját az écsi Művelődési Házban, ahol megemlékeztek a már sajnos elhunyt
dr. Barsi Ernő néprajztudósról, a népdalkör alapítójáról annak közelgő születésnapja alkalmából, valamint segítőjéről Orbán Lászlóról,
a község művelődési ház vezetőjéről, az iskola igazgatójáról, aki a Megérett megérett Écs hegyén a szőlő c. daloskötetben segédkezett a
népdalgyűjtőnek, és megírta Écs község történetét.
A rendezvényt dr. Barsi Ernő lánya, Barsi Hajna nyitotta meg, aki néprajzi és népművészeti szakember.
A műsorban közreműködtek: a helyi Dr. Barsi Ernő Népdalkör, a Csillagfürt Népdalkör Felvidékről Nagyabonyból, és a szomszédos településről a Nyúli Borbarát Dalkör.
Ezen a délutánon felcsendültek dr. Barsi Ernő által Écsen, Vitnyéden és a Rábaközben felgyűjtött népdalok, de nem maradhattak el a
Borbarát Dalkörtől a bordalok sem, és a szokásos közös éneklés sem.
A két, községért sokat tett ember életútját Farkas Márta népdalkörvezető ismertette, aki hangzóanyag segítségével néhány beszélgetést,
interjút is felelevenített tőlük a régmúlt időkből.
Dr. Barsi Ernő (1920. június 28. - 2013. augusztus 8.)
1920. június 28-án Sály községben született. Szülei, Barsi Lajos és Kiss Erzsébet református iskolában tanítók voltak. Kisgyermekként a
tanítási órákon ott volt, így iskolás kora előtt már folyékonyan megtanult olvasni. Nagy hatással volt rá a falusi környezet és annak gazdag
néprajzi kultúrája. Először a hajdúböszörményi gimnáziumban tanult, de végül a középiskolai tanulmányait Sárospatakon fejezte be 1938-ban.
Nagy hatással volt rá Újszászy Kálmán professzor előadása a népi hagyományok gyűjtéséről. Ekkor alapozta meg hegedűtudását és zenei ismereteit
is. Később teológiát is tanult. 1942-ben felvették a budapesti Zeneakadémiára – előzetes sikeres tanulmányai miatt rögtön a harmadik
évfolyamra – a hegedű tanszakra. Tanárai között olyan szakmai hírességek voltak, mint Waldbauer Imre vagy Kodály Zoltán.
1944-ben lelkészképesítő vizsgát tett. 1946-ban hegedűtanári diplomát szerzett. Ezután – munkát nem kapva – az apja által igazgatott
iskolában tanított. A faluban vegyes kart, hangversenyt szervezett, ami egy újságcikk nyomán ismertséget szerzett neki.
1947-ben megjelent első írása „Sály falu zenei művelődése” címmel. Ezután a győri Állami Konzervatóriumban hegedűtanári állást kapott. Kodály javaslatára zenei előképzőt szervezett. Célja a hatékony népzenei oktatás volt.
A tanítás mellett népdalgyűjtést is végzett a falvakat és településeket járva, és előadásokat is tartott, Győr környékén hangversenyeket szervezett. Ekkor ismerkedett meg Varsányi Ida győrújfalui tanítónővel, akivel 1948-ban házasságot kötött, majd két gyermekük született.
1955-től már rendszeresen gyűjtött népzenei anyagokat. Először szülőfalujában, majd később Győrben, Győr környékén Rábaközben, Szigetközben,
Balaton-, Velencei-tó környékén, Bodrogközben, Bükkalján, Felső Borsod, Csallóköz, és Mátyusfölddön, Erdélyben, a burgenlandi Őrvidéken,
Bulgáriában, és Sumen környékén. 1959-ben a felsőfokúvá, majd később főiskolává minősített győri tanítóképző iskolára ment át oktatni.
Éneket és hegedűt oktatott és néprajzzal is foglalkozott.
1970-ben doktorált szellemi néprajzból. Ezután jelent meg Daloló Rábaköz című népdalgyűjteménye.
1973-tól Écsen Pávakört szervezett és 16 éven át vezette azt. Ez idő alatt készült el a Megérett megérett Écs hegyén a szőlő c. daloskötete,
melynek a létrejöttében sokat segítettek a pávakör tagjai, mint adatközlők.
A Daloló Sokoróalja kötete, már csak halála után tudott megjelenni, de az anyag ekkora már összeállt, a dalok szépen sorakoztak az általa eltervezett sorrenben.
Habár 1982-ben nyugdíjas lett, aktív maradt és tovább tanított, illetve több településen zenei és néprajzi előadásokat tartott. Népdalkórusának tagjaiból kamarakórus alakult Melodiárium néven. Több mint 40 könyvet írt.
E hosszú pálya 2013. augusztus 8.-i halálával ért véget.
Dr. Barsi Ernő 93 évet élt.
„Egy hitében, magyarságában, világnézetében, tudásában rendíthetetlen ember sétált át a „túlsó partra”. Olyan szolgálattevő, aki
édesapjától tanulta a nép szeretetét, azt, hogy minden tudás csak akkor ér valamit, ha az az embereket szolgálja.”
Orbán László (1923. Zalaszegvár – 1997. Győr)
Született Zalaszegváron.
Pályáját 1945. augusztus 10-én kezdte Tápszentmikóson, ahol 1954. augusztus 1-ig tanított, igazgató is volt.
Innét került Écsre, ahol 32 évig volt magyar-történelem szakos tanár és igazgató. Iskolai feladata mellett 1973-ban vállalata a szép és új
kultúrház igazgatását. Nagy szerepet vállalt feleségével Szóka Edittel a népdalkör és a hímzőkör megalakulásában és további működésében.
Több pályamunkát készített Écsről, ahol elmondása szerint annyira szeretett. Nyugdíjazása után második otthonának tekintette a községet, s
benne is a kultúrházat.
A községben általa szervezett programokról, történésekrők hűen vezette a kultúrház naplóit, melyek emléket őriznek munkáldokásának és a
község kimagasló közéletének. Szép és modern kultúrházunkban számos híres közéleti ember megfordult és nyilatkozott az itt folyó munkáról
elismerően. Számtalan megyei-, járási rendezvényt is fogadott a ház, mely azt mutatta, hogy már akkor jó volt a kapsolat a megyei-,
járási vezetőkkel.
1994-beni búcsúztatásakor feleségével azt nyilatkozták, hogy jó volt együtt dolgozni dr. Barsi Ernővel, a település vezetőivel, és
főleg a község lakóival, akiktől annyi támogatást kaptak. Felesége követte a példáját, hiszen szülőfalujáról Szerecsenről
ő is több történetet írt, adott közre. Volt, hogy együtt utaztak munkájukért kitüntetést átvenni Budapestre.
Orbán László élete során sok kitüntetést kapott:
1978. augusztus 20. Kiváló Népművelő
1988. Kiemelkedő közművelődési tevékenységéért a Győr-Moson-Sopron Megyei Tanács Közművelődési Díja
1995. Aranydiploma
1997-ben az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton I. díj
Sok pályázatot készített, melyekkel mindig I., II. helyezést ért el.
Iskolai munkáját is számos miniszteri dicséret kísérte.
Legnagyobb díja (kitüntetése) pedig talán az volt, amikor 1996. október 26-án feleségével Szóka Edittel – aki mindenben megértő társa volt – megünnepelhették 50 éves házassági évfordulójukat.
További pályamunkát már nem készített, hiszen 1997. december 23-án 74 évesen eltávozott közülünk örökre. Mindig büszkén mesélt lányáról,
aki szintén pedagógus, és három unokájáról, akik megszépítették a Győrben töltött utolsó éveket.
Emlékezzünk hát Orbán Lászlóra, mindenki „Igazgató Bácsijára”, aki megismertette velünk Écs község történetét, a világ történelmét,
irodalmát, nevelt, oktatott és csak elhagyva az iskolapadot jöttünk rá, hogy mennyi értéket is adott.
Szinte minden écsi emberrel volt kapcsolata, hiszen a 32 év alatt számos generáció nőtt fel a keze alatt.
Iskolai és kulturális munkájával sokat tett községünkért, melyért nem lehetünk elég hálásak Neki.
Köszönjük, és emlékét örökre megőrizzük!
Farkas Márta, Écs
Képek a rendezvényről
