Szigliget hallatán, az ember képzeletében megjelenik a Balaton, mögötte a dombtetőn a várrom, és egyáltalán a szépség, az öröm,
hogy ez a mienk, ebben gyönyörködhetünk. Hát, még akkor, ha népzene, népdal tölti be a szépséges tájat.
A Vass Lajos Népzenei Szövetség minden esztendőben ott tartja zenei táborát, ahol hangszeroktatás, népdal- és az ezekkel kapcsolatos
tudnivalók kerülnek terítékre. Mindig tendenciával, egy-egy tájegységet dolgoznak fel a szakemberek, népzenei, szokások, viselet stb.
szempontból. A munkaterv mindig átgondolt, pontos, aminek a betartása következetesen érvényesül.
Horváthné Bakos Ilona és Nagy László a két elnökhelyettes a lelke az egész összejövetelnek, megteremtője
a – már-már szinte lehetetlen – anyagi alapoknak. A szervezésben, lebonyolításban, állandó segítői
Farkas Márta és Farkas Katalin.
Az ország minden részéből jönnek a csoportvezetők, de a lehetőségek szerint a csoporttagok is képviseltetik magukat. Ebben az
esztendőben nagy öröme volt a tábornak, hogy 12-15 éves fiatalok is szép számmal vettek részt a zenei képzésben. Ez köszönhető a fiatal
Koczka Andreának, aki a szemünk előtt nőtt fel, kis középiskolás énekes lányból, ének-zenetanárrá. Tanítványai ügyesek, máris ismerkednek
a citerával történő önkísérettel, ami pedig egyáltalán nem könnyű feladat, még a gyakorlott citerásoknak sem. Élvezték a tábort, és a
tábor élvezte az ő jelenlétüket, tehetségüket. Horváthné Bakos Ilona és mentoruk Andrea, arról is mindig gondoskodott, hogy a koruknak
megfelelő képzést kapjanak, s ne maradjanak ki a csodálatos Balaton örömeiből sem.
Az idén Dunántúl volt a fő tematikus célkitűzés, figyelembe véve és emlékezve id. Horváth Károlyra, aki különösen a Dél-Dunántúl jeles
gyűjtője és tudósa volt, méltó utódot hagyva az ifjú Horváth Károly személyében. Az ő feladata a táborban népzenei hangszerek oktatása volt,
miként Husi Gyula zenetanáré is. A népdalok éneklését Juhász Erika, a Nyíregyházi Főiskola adjunktusa tanította és
Horváthné Bakos Ilona.
Ez a tábor minden alkalommal iránymutató, a népzene megőrzésének és továbbadásának módjaira.
Az évfordulók, megemlékezések arra is megtanítják a fiatalokat, hogy kell tisztelni és megbecsülni mindazokat, akik ezen a területen
tevékenykedtek, és adták tovább tudásukat.
* * *
A budaörsi Piros Rózsa Dalkör, negyedévenként tart a Művelődési házban – közel háromórás – műsort. Ezzel a
település életét színesítik, emelik az ünnepek, évfordulók színvonalát. Berente Imréné, Erzsike ezeknek a sikeres rendezvényeknek a
megálmodója, megteremtője, népdalos csoportjával együtt.
Magam is részese lehettem ezeknek széleskörű, mégis meghitt eseményeknek. A – divatos szóval –, célközönség heterogén,
ennek megfelelően, a műsor is az. Nem az igényesség tekintetében, hanem műfajok szerint.
Ezen az ünnepen azt a címet kapta a műsor, hogy „Eltörött a hegedűm!”. Vajon miért?
155 éve született Szatymazon az a későbbi szegedi hegedűs, akinek az élete ugyan szokványosan kezdődött, nagyon szegények voltak.
De a fiatal fiúnak, már gyermekkorában ki-kivillantak rendkívüli tehetségének jelei. Ki volt ez a tanulatlanul is zenei zseni? Mindenki
megfejtette már a talányt; Dankó Pista.
Berente Imréné, Erzsike mindig vállalja a műsorközlő szerepét is. Ennek megfelelően, igen kedves szavakkal emlékezett a híres muzsikusra,
s így vezette be, hogy az énekesek az ő nótáiból fognak előadni.
A Piros Rózsa Dalkör persze, megmarad a népdalok előadásánál, mégpedig igen nagy gonddal összeállított csokrok bemutatásával.
Nem volt most sem másként, kezdő csokruk; válaszúti népdalok, Kallós Zoltán gyűjtéséből. De a későbbiekben Emlékezés Szent Istvánra című
dalt énekeltek, majd egy bagi és egy mezőkövesdi summás ének következett. A többi műsorszám közé beépített csokruk is nagyon igényes volt,
az áldott emlékezetű Bodor Anikó délalföldi gyűjtéséből.
A dalkör szólistái Gyöngyösi Lászlóné, Rózsika volt, aki Dankótól a Lemondás című dalt énekelte, a híresen szép hangjával, mértéktartóan
és kristálytisztán. (Madár vígan dalolva lombos ágon.) A másik szólistájuk Dicső Adrienn volt, aki népdalokat énekelt, kimunkált igényességgel.
Kovács Zoltán tárogatójával tisztelte meg a szegedi muzsikus emlékét. Ma már elég ritkán hallunk tárogatót, örömet szerzett a hallgatóknak, igazán szépen játszott.
Fellépett a műsorban Bányai Márton, aki a címadó dalon kívül még sok Dankó-nótát énekelt. Számomra meglepetés volt gyönyörű orgánuma, hibátlan énektechnikája.
Érdemes lenne odafigyelni útjára, mert a legigényesebb színpadi zenében is helytállna, olyan tehetséggel áldotta meg a sors.
Énekelt még Henk Marika és Smidéliusz Éva. Utóbbi, a nóták után folklorizálódott Petőfi-verseket énekelt, majd némi szünet után, a
legnagyobb áhítattal és hitelességgel egy gyönyörű bukovinai népdalcsokrot adott elő. Nagy sikere volt.
Állandó zenekaruk Oláh Albert és ifj. Oláh Kálmán vezetésével működik, akik a legutóbbi alkalommal Bulgáriai körúton voltak a
100 tagú cigányzenekarral. Kár és öröm, kár, mert a világhírű nagypapa ikerunokái, nagyon hiányoztak ezen a szép délutánon. Viszont öröm,
mert sikert, sikerre halmoznak, immár külhonban is. De el kell mondani, hogy Horváth Gyula és zenekara is nagyszerűen teljesített a
különleges zenés napon.
Gratulálunk a kitartó, szép munkához, további sikereket kívánva!
* * *
Dunapatajról méltatlanul keveset hallunk, pedig református temploma a XV. századból való, amelynek tornyán,
– a többszöri átalakítás ellenére is – látszanak a gótikus támpillérek.
Barokk katolikus templomán, Möller Károly építész, először próbálta ki, 1936-ban az épületeltolást, vagyis a tovább csúsztatott
szentély és hajó közé, toldalékot építettek. (Weblapukon 1934. látható, ám én több forrásban is, az előbbi dátumot találtam. G.M.)
A településen még mindig található vertfalú, ún. paticsház (Gondoljunk a tákosi templomra, ott biztosan hallottunk erről!)
Abban is az elsők között van Dunapataj, hogy Kiss György Kossuth-szobra egyike volt a legelsőknek Magyarországon. De, ami a számunkra talán a legfontosabb,
– falusi viszonylatban –, a dunapataji iskolában létesült először Kodály-módszerű zenei általános iskola.
A Vass Lajos Népzenei Szövetség október 5-én itt tartotta a tájegység, – két éves ciklusokban rendezett versenyének – elődöntőjét.
Az igen jól megrendezett, napon, óriási aranyeső hullott. A 10 versenyző csoport, illetve szólista közül heten érdemeltek aranyat;
Mezei Virágok Népdalkör, Kalocsa, Kormányos József, Dunapataj, Hagyományőrző Népdalkör, Dusnok, Mádiné Király Henriette, Dusnok,
Boróka Népdalkör és Citerazenekar, Ágasegyháza, Dunaszentbenedeki Hagyományőrző Asszonykórus, Thiesz Zoltán, Dunapataj.
Ezüst fokozatot kapott Mádi Melitta Dunapatajról, a szintén helybeli Fényes Csillag Citerazenekar és Sánta Jánosné, Dusnokról.
Bronz nem született ezen a napon. A Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület versenyen kívül szerepelt, igazán megérdemelt,
hatalmas sikert aratva.
Szívügyem a ruhák megfigyelése, a hitelesség fontossága. Nagy élmény volt, hogy Kalocsa közelsége kisugározta a környékre hatását.
Gyönyörű hímzéseket láttunk, már az első pillanatban élmény volt a kalocsai Mezei Virágok Népdalkör megjelenése, a „szomorú hímzéses”
csodák láttán.
A kalocsai kézimunka a legelterjedtebb az országban, csak sajnos, napszöveteken, helytelen színhasználattal, pedig ennek a történeti
lépések figyelembe vételével, szigorú rendje volt, illetve lenne a mai napig.
Csak dicséret írható a gyönyörű babakiállításról, amelyen minden korosztály kalocsai viselete látható volt, a szó legszorosabb értelmében,
a bölcsőtől a koporsóig. De szépek voltak a festett fa és a vegyes textúrájú ajándék- és dísztárgyak is, természetesen szintén a tájegység ihletésével.
A műsor, környékbeli néptánccsoportok bemutatkozásával folytatódott.
A helyi szervezés összefogása, Szűcsné Török Ilonának köszönhető, aki – kihasználva a szép új épület lehetőségeit –, sokoldalúan tette gazdaggá, felejthetetlenné a szép napot.
* * *
A Vass Lajos Népzenei Szövetség következő elődöntője, október 12-én, Tatabányán volt.
Az előbbiekhez hasonlóan, itt is látszott a
sokéves gyakorlás, a szakértői tanácsok elfogadása, a hibák kiküszöbölése. Ha lehet, az eredmények még az előbbieket is túllépték, hiszen
a 14 minősülő közül 12 arany és két ezüst született.
Az Oroszlányi Bányász Népdalkör kezdte a műsort, de nem minősültek, hiszen ők már minden lehető legjobb eredménnyel büszkélkedhetnek.
Hiányzóik is voltak, mégis igényes, szép összeállítással szerepeltek. Nyitásukkal megteremtették a szépnek ígérkező délutánt, ami azután
be is következett. Ugyancsak nem kért minősítést, csupán tapasztalatszerzésre érkezett, de énekelt Dunakilitiről az Őszidő Népdalkör.
Mint már annyiszor, most is el kell mondani, hogy szinte versengés van akörül, hogy ki menjen Tatabányára, mert ott minden alkalommal
megszületik a Kodály által hirdetett harmónia, hiszen sok ember énekel, gyönyörűen, a maga és mindannyiunk örömére.
A Házra jellemző, hogy minden ilyen alkalommal valami szép, kiállítást is szerveznek. Ezúttal Füzi Sándor helybeli művész festményeinek
kiállítását láthattuk. A képek kedvesek voltak, meghittek és igen közeli rokonságot mutattak a népdalok egyszerű szépségével.
A Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon – Pákai Ernő vezetésével, minden változást túlélve –, nagyszerűen működik.
Aranyat kapott, a gödöllői Csenderes, a Gödöllei Legények, a Cilibri Énekegyüttes, Lukács Lilla Réka szólista épp úgy, mint
Gyöngyösi Lászlóné Budaörsről, Szép Lídia Oroszlányból, Kovács Zoltán tárogatós, Budaörsről, a Tiszta Forrás Csömörről, az
Isaszegi Asszonykórus, a Piros Rózsa Népdalkör Budaörsről, a Szigetköz Pávakör Ásványráróról és utoljára, de koránt sem utolsó sorban a
vecsési Labdarózsa Népdalkör.
Ezüst minősítésben részesült Herceg Ferencné Oroszlányból és a Bajóti Jázmin Népviseletes Asszonykórus. Bronzot senki nem kapott, mert a
felkészülések a nemes fémek kategóriáját eredményezték.
Egyidőben zajlott a Szövetség versenye Zagyvarékason, amelynek eredményei is láthatók weblapunkon.
El kell mondani, hogy, mint annyian, a Vass Lajos Népzenei Szövetség is igen nehéz helyzetben van. Horváthné Bakos Ilona emberfeletti
küzdelmet vív a fennmaradásért, de az ilyen sikeres versenyek, erőt adnak ahhoz, hogy tovább küzdjön a népdalt, népzenét művelő
csoportokért, szólistákért. Köszönjük neki, további erőt, egészséget kívánva, hiszen – önző módon –, ezáltal mi nyerünk a legtöbbet!
Dr. Gerzanics Magdolna
www.gerzanics.hu
Köszönjük a szerzőnek, hogy írása weblapunkon történő közzétételéhez hozzájárult.