Népdaltanítás Németh Lászlótól Eötvös Józsefig


Bodza Klára a legmagasabb tanári kitüntetést kapta meg a pedagógus nap alkalmából.

Mondd csak, van a népdaléneklés tanításának módszertana? – hangzott a kérdés, amikor énektanár jó barátom hívott föl a minap. Olyan tanárember, aki régóta űzi e szakmát, sok népdalt ismer, diákjait is sikerrel ráveszi a daltanulásra, éneklésre. – Én ezen már sokat gondolkodtam – folytatta –, a parasztemberek nem módszertannal tanultak, egyszerűen csak hallották, aztán tudták. Tudsz valamilyen szakirodalmat ajánlani?

Bodza Klára Meghökkentem. Hogyne lenne módszertana a népdaltanításnak! Azon pedig még jobban meglepődtem, hogy a terület iránt nyitott, tapasztalt szakember szájából hallom a kérdést.
Amikor Bodza Klára munkáját, a Magyar népi énekiskolát ajánlottam neki, kiderült, hallott már róla. A népi énekiskola könyvek és hanganyagok több szerzős munkák, de Klára személye és pedagógiai munkássága mindenképp meghatározó e kötetek létrejöttében.

Én személyesen is tanárként ismertem meg Bodza Klárát, tanáromként. Az Óbudai Zeneiskolában, később a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában – sokakkal együtt népdaléneklést tanultam tőle, egy ideig a Tátika együttesben is énekeltem. Ezekben a műhelyekben, hosszú évek során összegyűlt tapasztalat nyomán kristályosodott ki, a különböző életkorú énekes-tanoncok számára melyik dalok alkalmasak arra, hogy belépjenek a népdalok gazdag birodalmába, mit énekeljenek a kezdők, mit a haladók, a kisebb-nagyobb csoportokban éneklők és a szólisták.

A hagyományozódás folyamatának intézményes oktatássá formálása nehéz feladat. Ennél is nehezebb ezt úgy formába önteni, hogy módszerét, szemléletmódját mások is elsajátíthassák, munkájuk során alkalmazhassák. A népdaltanítás területén Bodza Klára vállalkozott az úttörő feladatra.

A személyre szabott újabb és újabb darabok válogatása, csokrok összeállítása hoszszú, tudatos pedagógiai munka eredménye, amelynek első gyümölcse a Paksa Katalinnal közösen „alkotott”, 1992-ben napvilágot látott Magyar népi énekiskola I., akárcsak a második kötet, amely két évvel később jelent meg.

A következő köteteknél a szerzőtárs már az egykori tanítvány, Vakler Anna. Együtt dolgozták ki a népi énektanítás alap- és középfokú tantervét 1997-ben.

Vácott, a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában a népzenei tanszak keretében már a kifejezetten zenei pályára készülő fiatal népdalénekesek képzése jelentett (és jelent a mai napig) újabb szakmai kihívást és továbblépési lehetőséget Bodza Klára énektanári pályáján.

Vajon mi közük mindehhez a címben említett férfiaknak? Nem tévesztettem el a sorrendet, tudom, a két jeles személyiség kronológiailag épp fordítva követi egymást. A kitüntetések azonban – amellyel a népdaltanítás módszertana kidolgozását szűkebb szakmánkon kívül is elismerték –, a címben jelzett módon követik egymást Bodza Klára életpályáján. 1998-ban Németh László-díjjal jutalmazták pedagógiai munkásságát, 2007-ben pedig Eötvös József-díjat kapott. A most odaítélt, legmagasabb pedagógiai kitüntetés egy teljes szakmai pályafutást tüntet ki, ám nem lezárt munkásságot. Megjelenésre készen áll az énekiskola ötödik kötete, s most az énekesi életpályát összegző CD-ROM kiadására készül, amelyen legkedvesebb, legszebb dalait gyűjti egybe, s itt saját versei is olvashatók lesznek.

Sándor Ildikó

forrás: folkMAGazin 2007/5.

Köszönjük Berán István úrnak és a kiadónak, hogy a cikk weblapunkon történő közzétételéhez hozzájárultak.

Kezdőoldal  »  Népdaltanítás Németh Lászlótól Eötvös Józsefig