Dal, zene, tánc és kézművesség Kárpátalján

Öröm és megtiszteltetés annak, aki Kárpátalján minden esztendőben részt vehet a népzenei táborban. Ehhez sok zeneszerető ember és intézmény összefogása kell, de mindenekelőtt, egy olyan család, mint Pál Lajos feleségével és két gyermekével. Amit ők tesznek, önzetlenül, arról nem lehet csak felsőfokon beszélni,

Ebben az évben, július 2 – 8-ig tartott ez a hasznos, gyönyörű nyári program. A Vass Lajos Népzenei Szövetség képviseletében volt szerencsém szemlélőként (és zsűritagként) Vass Józseffel, a szövetség elnökével, részt venni ezen a sokoldalú rendezvényen.

Jól időzítve érkezésünket, a helyi református templomban ünnepi istentiszteletet, majd hangversenyt hallgattunk. A kánikukát és a 380 kilométert rögtön elfelejtettük, mert csodálatos élményben volt részünk, amely egészen feltöltött bennünket. Az előző négy nap alatt olyan intenzív zenei képzés történt, amit el sem hinnék, ha nem magam győződtem volna meg a végeredményről. Pál Lajos és családja, immár kiegészítve új (leendő) családtagjukkal, Herczkó Ágnes eMeRton-díjas énekesnővel, egy gyönyörű kamarakórussal lepte meg a jelenlévőket. A finomság, a szépség jellemezte négyszólamú éneküket. Engedtessék meg nekem, hogy a híres, míves XLII. Zsoltárnak – Szenczi Molnár Albert fordításában, a 4. szakaszát idézzem, mert ott ez alkalom- és időszerűségével különösen megérintett mindenkit:

A továbbképzésen résztvevő pedagógusokból és az első éves főiskolai hallgatókból alakult énekkar négy nap alatt tanulta meg a műsor dalait:
Berkes:  Tégy Uram engem áldássá, Praetorius:  Uram édes dallamán és Bartók B.  Tedeumát énekelték, Király Zsolt Levente karnagy betanításában és vezényletével. Ő a debreceni Kossuth Gimnázium és Református Tanárképző Főiskola kántorképző tanára. (Nem mellékesen a Pál-házaspár tanítványa volt).

A népdaléneklési foglalkozásokat Vakler Anna ének-zenetanár vezette, rendkívül jó hangulatban, magas színvonalon. A sikerhez az is hozzájárult, hogy Pál Eszter, aki immár friss diplomával maga is zongoratanár, nagyszerű hangképzést tartott minden alkalommal, valamint a furulyásokkal is ő foglalkozott.

A hangszeroktatásban ki kell emelni Pál István szerepét (hegedű, brácsa), aki egyébként a táncházi muzsikát is irányította
(az almák nem esnek messze a fájuktól).

A zenei és képi felvételeket Németh István – a MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa – végezte, emellett a református gyülekezeti énekekről tartott előadást. Munkájának eredményeként, a végén mindenki kezébe kapta az elhangzott anyagot, hogy azt felhasználhassa otthoni feladataiban. Hogy ez mit jelent Kárpátalján, azt csak az tudja, aki kicsit belelátott már az ottani körülményekbe.

Ami külön dicséretes, hogy Sutyinszky Ildikó gyermekjátékokat tanított, Juhász Attila pedig Játék és tánc az iskolában címmel tartott továbbképzést. Mindketten Szarvasról jöttek.

Az utolsó napon a Vass Lajos Népzenei Szövetség versenye zajlott 15 csoport, ill. szólista részvételével. Az októberi országos döntőbe jutott két szólista; Jőrös Andrea Viskről és Gerzsenyi Bettina Somról, valamint egy 5 főből álló népdalcsoport Tiszapéterfalváról.
Kedves vendég volt a hagyományőrző híres népdalénekes Pisák András bácsi, aki a legfiatalabbakat is lebilincselte énekével. Kedves, humoros jelenet volt szereplése, mert a színpadra fel kellett segíteni botjával együtt, ám amikor elénekelte rabénekeit, elfelejtette minden baját, telt, gyönyörű hangon zengte, tiszta forrásból jött dalait.

A tanításban részt vett és a záróműsoron is remekelt a nyíregyházi Parnograsz, Fehér ló cigányzenekar, cimbalomtanításuk és táncuk is nagyon sikeresen zárult.

A minden esti táncház két mesterpárosa: Busai Norbert és Busai Zsuzsanna, valamint Széphalmi Zoltán és Tóth Judit.

Kézműves foglalkozásokon ismerkedhettek a résztvevők a fafaragással (Balázs István Visk). A gyöngyfűzés szép mesterségét Stock Georginától tanulhatták, aki Nagykállóról jött. Helyiek voltak: Engi Ilona kosárfonó és Bocskor Judit szövőmester,
Homoky Gábor zeneiskolai igazgató pedig az agyagozás rejtelmeibe avatta a tábor érdeklődő résztvevőit.

Előadás hangzott el Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola igazgatójától,
A művészeti oktatás helye a közoktatásban címmel, Lator Ilona a temetkezési szokásokról beszélt, Halmos Béla pedig zenei tárgyú néprajzi filmeket mutatott be a hallgatóknak. Egy alkalommal a Beregszászi Magyar Színház is szórakoztatta a tábor lakóit.

A péntek esti záróműsor hangulatát szeretném leírni, de ez lehetetlen. Minden csoport bemutatta a termékeny hét eredményét. Hogy lehetett ennyi mindent megtanulni és színvonalas előadásban átnyújtani a közönségnek, ez számomra rejtély. A több mint kétszáz gyermek és felnőtt énekelt, táncolt és megismertette termékeit is. Volt olyan apró hallgató, aki alig látszott ki a cimbalom mögül.

Végezetül, de nagyon hangsúlyosan, essen szó Pál Lajosról és feleségéről, Katalin asszonyról. Azon kívül, hogy a teljes hangszeres oktatás Pál karnagy úr felügyelete alatt állott, igénybe véve rendkívül magas szintű zenei végzettségét, tudását és pedagógiai gyakorlatát, a tangóharmonikásokkal is teljes műsort tanított be.

Az egész tábor ellátásának, rendjének, zökkenőmentességének háziasszonya Pál Lajosné, Katalin asszony volt, aki hihetetlen energiával tartotta kézben ezt a csodálatos találkozót, továbbképzést. Gyermekeik méltó segítőtársai szüleiknek.
Eszter az elmúlt évben nagysikerű zongorahangversenyt adott a Zeneakadémián. A család akkor is együtt volt, mindannyian fölléptek és bebizonyították sokoldalú zenei igényüket, képességüket, a népzenét ez alkalommal sem hanyagolták el. Ők olyan emberek, akiket példaként kell emlegetni, mert egymás útjait szeretetteljes törődéssel figyelik, segítik, miközben mind a négyen – szünet nélkül, fáradságot nem ismerve – adják át tudásukat másoknak. (A PAX tv-n gyönyörű családfilmet láthattunk róluk és fontos munkájukról.)

Pál Lajos éppen ekkor ünnepelte születésnapját. Ezúton is gratulálunk, és jó egészséget, erőt kívánunk ehhez a gyönyörű munkához, családjával együtt.