Vass Lajosné dr. Kaposi Edit búcsúztatása
Olsvai Imre búcsúszavai dr. Kaposi Edit hamvai fölött
Gyásztisztelettévő Gyülekezet, Kedves Barátaim!
A Vass Lajos Népzenei Szövetség és a magam nevében állok itt, keresve a megfelelő szavakat,
amelyek a sokunk szívét betöltő búcsúérzésből fakadnak.
Minden búcsú, minden elválás komoly, elgondolkodtató és szomorú, – bár javarészükről tudjuk,
előbb-utóbb boldog találkozásba torkollnak. Ám a végbúcsú fájdalma holtunkig kísér, hisz többé
ebben az életben már nem látjuk egymást, csak hitünk és reményünk ígér majdani boldog újratalálkozást.
De addig is idézzük fel a négyszáz év előtti költőt, aki szerint:
„A földi seregek folyvást fogyatkoznak,
a mennyei hadak folyvást gyarapodnak.”
Valóban, ismét árvábbak lettünk egy igaz lélekkel, fénylő és szorgos szellemmel,
a magyar népkultúra és hagyományszolgálat elkötelezettjével.
Kaposi Edit lényéről és munkásságáról Széchenyi Istvánné, Táncsics Mihályné, Kodályné Anna Asszony, Püski Sándorné és Evita Perón Asszony juthat eszünkbe. Ők azok, akik csendesen, szerényen, úgyszólván láthatatlanul háttérből segítették, buzdították és – ha kellett – vigasztalták férjüket; nélkülük e férfiak bizony alig jutottak volna oda, alig lehettek volna azzá, ahová feljutottak, amivé lettek! Nehéz időben, embert próbáló években álltak Társuk mellett, tartották Bennük a lelket s reményt, hogy dolgozzanak, küzdjenek, bízzanak töretlenül. E közben, e mellett Edit Asszony saját, önálló pályán is helytállt, hatott, gyarapított, mint néptánc- és népdalgyűjtő, és mint oktató, kutató közművelő szakember.
1949. őszétől két tanéven keresztül voltunk évfolyamtársak a Zeneakadémia karvezető tanszakán,
további két tanévben pedig Lajtha László népzenei óráit látogattuk a zenetudományi tanszakon:
Edit vendéghallgatóként, én pedig beiratkozottként.
51-től több közös gyüjtőúton is részt vettünk a Népművészeti Intézet szervezésében, majd
a 70-es, 80-as években számos nyári tanfolyamon, népzenei-, néptánc-továbbképzésen futottunk
össze, hallgattuk s láttuk egymást. Ezekben az időkben Edit lényét és tevékenységét egyre jobban tiszteltem és csodáltam.
Fokozta testvéri, baráti kapcsolatunkat Vass Lajos személye és munkássága, akivel, s amivel
szoros együttműködésem alakult ki az 1969/70-es első „Repülj Páva” televíziós verseny óta.
Végül éppen Vass Lajos tanító és terjesztő tevékenységének folytatói, hitvallói, Vass Lajos tisztelőinek
egyre szélesedő tábora hozta közelünkbe dr. Kaposi Editet. Szívünkbe fogadtuk, nagynénénkké, keresztanyánkká avattuk Őt,
szinte egy nagy családdá váltunk Vele és Általa.
És most itt állunk kétszeresen árván, immár Kettejük nélkül. Magam is úgy érzem:
testvérbátyámat, édes nénémet vesztettem el. De a könyörtelen sors csak porukat-hamvukat vette el tőlünk.
Mert szellemük, emlékük, példájuk tovább él mindnyájunkban, a
Vass Lajos Népzenei Szövetség valamennyi tagjában, és sokakban, másokban is.
Felejthetetlen, áldott emlékű Editünk!
Tested nyugodjék békében,
Lelked örvendezzék a mennyégben,
Hites Társaddal Egységben.
Így legyen, ÁMEN!
